Mentális egészség Archívum - Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak

Hová bújt Anya? Hogyan ismerheted fel, amikor segítségre van szükséged?

Hanna — Wed, 02 Apr 2025 12:24:58 +0000

Olvasási idő: 5 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

Univerzális jelek, amik irányt mutathatnak

Ismered azt az érzést, amikor egy hosszú nap végén hiába várod, mégsem jön a felszabadító megkönnyebbülés? Hiába csendesedett el a lakás, hiába ment gyorsan az altatás, te mégsem érzed az órák óta várt fellélegzést. Olyan, mintha a fáradtság, amit egész nap éreztél, sohasem akarna elfogyni…

Napról napra teszed a dolgod, a bú mellett megéled az örömöket is, mégis kimerültnek érzed a tested és a lelked is. Vajon ez azt jelzi, hogy segítségre van szükséged?

Hogyan ismerheted fel, hogy mikor érdemes szakemberhez fordulni? Hogyan és kitől kérj segítséget, amikor úgy érzed, hogy valami nincs benned a helyén?

Hová bújt Anya?

Tudom, hogy annak a felismerése, hogy lelki támogatásra van szükséged, nem mindig könnyű. Különösen anyaként.

Millió tabu gátolja, hogy őszintén megélhesd az anyasággal járó nehéz érzéseidet, elakadásaidat, vagy egyszerűen csak felvállalhasd, ha rossz napod van. Ha pedig ezek az elvárások nem lennének önmagukban is bénítóak, akkor előkerülnek a hétköznapi kihívások is.

Hiszen próbálsz minden helyzetben a legjobban helytállni és ez baromi sok energiádat felemészti. Eleget mesélni, együtt játszani, táplálót főzni, ott lenni, amikor kellesz, bőrbarát mosószerrel mosni, gyerekorvost keríteni, válaszolni az emailekre, életben tartani a kapcsolataidat, megmosni a hajadat, időt szánni a mozgásra stb…

Az élet zajlik, neked pedig szusszanásnyi időd sem marad. A mindannapi teendők, a család, a munkahelyi kötelezettségek és a gyermek körüli feladatok nagyon könnyen elvonják a figyelmedet saját magadról. Pedig te is tudod, mennyire fontos, hogy időben észrevedd, amikor egy kis segítségre van szükséged. Mégis nehéz bűntudat nélkül megállni és befelé figyelni.

Megértelek. Tényleg.

Ezért szeretnélek kicsit kézenfogni és a jeleken keresztül elvezetni a jelenlegi lelki állapotodhoz. Hogy tudd, hogyan ismerheted fel, ha itt az ideje lelassítani, átalakítani a napjaidat, vagy esetleg szakemberhez fordulni. 🙂

Gyere velem, mutatom mire figyelj!

A lelki elakadások olyan tarkák és változatosak, akár a réten a vadvirágok. Nehéz egyértelműen körbehatárolni, leírni, pláne azon a szinten, ahol a mentálhigiéné bekapcsolódhat.

Mert hogy itt, ezen a szinten a cél a megelőzés. 🙂

Szeretnénk, ha a szomorúságból nem lenne depresszió, ha a szorongásból nem lenne pánikzavar, vagy az érzelmi kimerülésből kiégés.

Vagyis bármi üzenet lehet számodra, ami szokatlan és korábban nem volt rád jellemző, bármi változás, ami az utóbbi időben kibillent az egyensúlyodból. Minden, ami komoly alkalmazkodást igényel tőled, ami negatívan hat a mindennapjaidra és így az életminőségedre.

Emlékeztetőként pedig szeretnék neked adni egy gondolatot: a mentálhigiénés szakember minden esetben egészséges, felnőtt emberekkel dolgozik, akik az életük egy pontján nehézséget, elakadást élnek meg. Szóval, aki segítséget kér, az nem beteg.

Ez lehetsz te is és én is. Bárki.

Univerzális jelek, amik irányt mutathatnak

Állandó fáradtság és kimerültség.

Persze tudjuk, hogy a fáradtság valamilyen mértékben mindannyiunk életében jelen van, de ha úgy érzed, hogy a pihenés ellenére sem tudsz feltöltődni, ha folyamatosan kimerültnek érzed magad, akkor érdemes kicsit lassítani és megvizsgálni a helyzetet. Odafigyeléssel és segítségkéréssel megelőzhető a súlyosabb mentális zavarok kialakulása.

A sok teendő, az állandó készenlét, vagy éppen a monotonitás könnyen kimeríthet, amit a felhalmozódó mentális fáradtság csak tovább fokoz.

Érdemes először a környzet támogatásával könnyíteni a mindennapokon, ha pedig úgy ítéled meg, akkor természetesen szakember is bevonásra kerülhet.

Érzelmi üresség, apátia

Az anyává válás kezdeti időszakában (első heteiben) előfordulhat, hogy cikáznak az érzéseid és impulzívan, olykor szélsőségesen éled meg azokat.

Azonban, ha tartósan úgy érzed, hogy semmi sem hoz örömet az életedbe, ha nem igazán találod a boldogságot a hétköznapjaidban, motiválatlannak érzed magad, akkor az egy jelzés arra, hogy valami nincs rendben.

De itt is fontos, hogy magadhoz képest vizsgáld meg a helyzetet. Ha a dolgok már nem érdekelnek úgy, mint korábban, félsz, hogy benne ragadsz ebben a lelki állapotban, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

Fokozódó aggodalmak, szorongás

Természetes, hogy a kisbabád megérkezésével nő benned a felelősség és az aggodalom érzése is. De fontos meghatározni, hogy meddig tart az aggodalom és hol kezdődik a szorongás.

Míg az aggódás általában helyzethez kötött és segít a megoldások megtalálásában, addig a szorongás egy irracionális, helyzethez nem kapcsolódó érzés. Gyakran akkor is fennáll, amikor nincs közvetlen veszély, nehezen kontrollálható, emiatt megterhelő a mindennapokban.

Ha úgy érzed, hogy a félelmeid folyamatosan visszatérnek, nehezen tudot elhessegetni őket és már kimerítenek, akkor érdemes szaksegítséget kérned.

Társas kapcsolatok elhanyagolása

Az anyai szerep magával hozhat egy befelé figyelést és elzárkózást, ami megkönnyíti számodra az alkalmakozdást az új élethelyzethez. Ha viszont úgy érzed, hogy csökken a nyitottságod és kíváncsiságod mások iránt, akkor érdemes kicsit közelebbről is szemügyre venni ezt a változást.

A társas kapcsolatok fenntartásában sok tényező gátolhat, pl. a babádhoz/kisgyerekedhez való fokozott alkalmazkodás, de jele lehet egy enyhébb szociális szorongásnak is. Mivel a magányosság érzése és a társas kapcsolatok elhanyagolása fokozhatják a mentális megterhelést, további érzelmi nehézségeket okozhatnak.

Fontos, hogy a végére járj, hogy ismét kapcsolatba kerülj a külvilággal és rátalálj az aktuális társas szükségleteidre.

Fizikai tünetek megjelenése

Egy elhúzódó lelki egyensúlyvesztés könnyen jelentkezhet fizikai, testi tünetek formájában is. Árulkodó lehet a gyakori fejfájás, emésztési problémák, alvászavar, vagy ha számodra idegen, egyéb fizikia tüneteket tapasztalsz.

A mentális és fizikai állapot közötti összefüggés nagyon szoros, így a mentális feszültség és kimerülés könnyedén okozhat testi tüneteket is. Vedd komolyan a tested jelzéseit, hogy mielőbb enyhüljenek a testi és lelki tüneteid.

Lélegezz fel az AnyaKapaszkodóval

Néha mindenkinek szüksége van olyan szakemberre, aki megérti, támogatja és elfogadja a benne zajló érzéseket, vagy egyszerűen csak segít az újrarendeződésben. Talán neked is. Különösen akkor, amikor elveszettnek, túlterheltnek, érzelmileg kimerültnek érzed magad és szükséged van valakire, aki segít megérteni, hogy mi zajlik benned.

A segítségkérés nem kell, hogy ijesztő és nagy lépés legyen, szabadon csinálhatod, lépésről lépésre. Barátkozz a gondolattal, figyeld a működésed és kezdetben csak hangolódj magadra.

Az AnyaKapaszkodó lelki támogatás pont azért jött létre, hogy biztonságos térben, könnyebben és gördülékenyebben vészelhesd át a kihívást jelentő időszakot.

A lényeg, hogy elvárások nélkül kapcsolódj magadhoz és a szükségleteidhez.

AnyaKapaszkodó

Mentálhigiénés támogató beszélgetés

eseti segítség, bármely élethelyzetben

90 perc / alkalom

18.500 Ft

Az AnyaKapaszkodó akkor segít, amikor elveszettnek, túlterheltnek, érzelmileg kimerültnek érzed magad és szükséged van valakire, aki segít megérteni, hogy mi zajlik benned.

Az ülésen a fókusz nem csupán az aktuális elakadásodon van, hanem azon is, hogy hogyan mozgósíthatod a belső erőforrásaidat, és találhatod meg a saját kapaszkodóidat a kihívást jelentő helyzetben.

Az AnyaKapaszkodó célja, hogy alkalmi lelki támogatást adjon, amikor arra a legnagyobb szükséged van.

Időpontot foglalok

További információk

A Hová bújt Anya? Hogyan ismerheted fel, amikor segítségre van szükséged? bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.

Eljött az idő, amikor újra megismerheted önmagad

Hanna — Wed, 26 Mar 2025 09:11:08 +0000

Olvasási idő: 5 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

Olyan sok kérdés merülhet fel benned

Miért érdemes ezekről gondolkodni?

Nincs jó vagy rossz út – csak a sajátod

Az anyaság az egyik legösszetettebb és legváltozékonyabb szerep az életedben.

Te is észrevetted már, hogy ahogy a gyereked nő, úgy változol te is? Az ő fejlődésén keresztül te is újra és újra formálódsz. Néha izgalmas rácsodálkozásokkal, máskor pedig olyan kérdésekkel, amikre nem könnyű választ találni.

Milyen utat jártál be eddig? Miben változtál az évek alatt? Hiszen teljesen másként gondoskodtál egy kisbabáról, mint egy óvodásról. Még egy sima nap is másként telik, ha már nem egy csecsemő szükségletei alakítják a napirendet.

Ha már a legkisebb gyereked is ovis, akkor a családi életetek is egy újfajta lendületet kap. Több a kiszámíthatóság, az éjszakák nyugodtabbak, a nappalok strukturáltabbak. Talán azt is érzed olykor, hogy a nehezén már túl vagy.

És mégis... néha megjelenhetnek benned olyan érzések, amik váratlanul érnek. Elbizonytalanodhatsz, hogy ki is vagy most, az életednek ezen a pontján. És merre tartasz?

Lehet, hogy furcsa módon még mindig fáradtnak érzed magad, vagy olyan emlékek nyomasztanak, amikkel eddig nem volt erőd foglalkozni. Ez teljesen természetes és része a folyamatnak.

Mert az anyaság egy folyamatosan alakuló, plasztikus létforma, amit nem lehet fixálni és standardizálni.

Olyan sok kérdés merülhet fel benned

Ahogy a gyereked egyre önállóbb, neked is lehetőséged nyílik arra, hogy újra ránézz a saját belső világodra és törődj vele.

Ez alapján fogod majd megfogalmazni, hogy mit jelent számodra a család, a munka és a saját szükségleteid közötti egyensúly. Ez lesz az origója annak, hogy hogyan reagálsz a mindennapok kihívásaira, például, ha türelmetlennek érzed magad, vagy ha testvérféltékenységet kell kezelned.

De a párkapcsolatodra vonatkozó kérdések is innen indulnak. Például, hogy hogyan változott a párkapcsolatod az anyaság évei alatt, és mit kezdj ezekkel a változásokkal?

És egyáltalán, békében vagy-e az anyaságoddal? Hordozol magaddal régi sérelmeket, bűntudatot, vagy olyan elvárásokat, amik feszítenek?

Egy csomó fontos kérdés, amiken ebben az életszakaszodban szépen lassan végig tudsz menni és fel tudsz göngyölni.

Miért érdemes ezekről gondolkodni?

Röviden azért, mert így jobban fogsz kapcsolódni a gyerekedhez, a párodhoz – és nem utolsó sorban önmagadhoz is.

Pszichológiai kutatások szerint az életszakaszok változásai mindig hoznak magukkal kisebb-nagyobb kríziseket, de ezek egyben lehetőséget is teremtenek a fejlődésre. Ehhez viszont az kell, hogy észrevedd, mi zajlik benned.

Bár az elmúlt években háttérbe szorítottad a saját igényeidet, most egy új időszak kezdődik. Egy olyan időszak, amikor elkezdheted tudatosan megfogalmazni, hogy ki vagy a jelenben, nemcsak anyaként, hanem emberként is.

Tudom, hogy nem könnyű átírni a berögzült mintákat. De a következő években egyre több lehetőséged lesz arra, hogy az anyaságod ne csak a gyerekeidről szóljon, hanem arról is, hogyan találod meg a belső egyensúlyod.

Hogyan indulj el ezen az úton?

Először is, légy türelmes önmagaddal. Nem kell egyik napról a másikra minden kérdésedre választ találni, már az is hatalmas lépés, ha felismered, hogy a te érzéseid, gondolataid is figyelmet érdemelnek tőled.

Néha elég egy kis elcsendesedés, hogy észrevedd, mi foglalkoztat igazán. Próbáld meg tudatosan keresni azokat a pillanatokat a napodban, amikor magaddal is tudsz kapcsolódni. Lehet ez egy séta, egy rövid naplóírás, vagy akár csak néhány perc, amikor lehunyod a szemed, és figyelsz a saját belső világodra.

Nincs jó vagy rossz út – csak a sajátod

Különbözőek vagyunk, így ezt az időszakot is sokféleképpen élhetjük meg. Idő ráhangolódni az új életszakaszra és annak a lehetőségeire, még akkor is, ha vágytál rá. Ezért az a legfontosabb, hogy figyelj magadra és a jelzéseidre.

Az anyaság nemcsak arról szól, hogy gondoskodsz a gyerekedről, hanem arról is, hogy közben önmagaddal is kapcsolatban maradsz. Hangolódj rá a szükségleteidre, mert ha te jól vagy, az a családodnak is ajándék.

Emlékeztetőként pedig szeretnék neked egy gondolatot: a mentálhigiénés szakember minden esetben egészséges, felnőtt emberekkel dolgozik, akik az életük egy pontján nehézséget, elakadást élnek meg. Szóval, aki segítséget kér, az nem beteg.

Az AnyaTér lelki támogatás pont azért jött létre, hogy újradefiniálhasd az anyai szereped, egyensúlyban a családdal, a munkával és a saját belső világoddal.

Útravalóként pedig itt egy kis gondolatébresztő gyűjtés olyan hétköznapi kihívásokról, amik irányt adhatnak az önismereti munkádnak:

A türelem:

A kisgyerekek rengeteg türelmet igényelnek, mégis előfordulhat, hogy a legapróbb dolog is a legrosszabbat kihozza belőled. Mit teszel, ha kiborítja a teát, ha nem akar öltözni, vagy egyszerűen csak húzza az időt és nem indul el fogat mosni? Megtudod fogni humorral, játékossággal, vagy hamar elpattansz és fenyegetés, büntetés, esetleg kiabálás lesz belőle?

Munka és magánélet egyensúlyának megtalálása:

A munka, a háztartás, a gyerekek és az énidő közötti egyensúly megtalálása igazi kihívás. Hogyan tudsz hatékony maradni a munkahelyeden, ha már a reggeli elindulás nyögvenyelősen ment? El tudod-e felejteni, míg dolgozol, hogy anya is vagy? És ha igen, gyötör miatta bűntudat? Hogyan tudod mindkét szerepben jól érezni magad?

Testvérféltékenység és konfliktusok kezelése:

Több gyerek esetén természetes, hogy napi szinten kell békítened, testvérféltékenységet kezelned. Hogyan tudod úgy megoldani ezeket az érzékeny helyzeteket, hogy az mindegyik gyereked számára oké legyen? Hogyan támogatod őket abban, hogy megértsék egymást, és képesek legyenek átlendülni a rivilzáláson?

Az önmagaddal való kapcsolat:

Miközben mindent megteszel a családodért, könnyen elfelejtheted a saját szükségleteidet. A mindennapi rohanás közben könnyen háttérbe szorulnak azok a dolgok, amik segítenek téged feltöltődni. Meg tudod fogalmazni, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy jól funkcionálj? Mitől érzed magad igazán jól a bőrödben?

AnyaTér

Mentálhigiénés támogató beszélgetés

3 év feletti gyereket nevelő anyáknak

60 perc / alkalom

15.000 Ft

Az AnyaTér segít eligazodni az új kihívásokban, a gyermeked érzelmi és viselkedésbeli változásaiban, a családi dinamika átalakulásában vagy a saját identitásod újragondolásában.

Az AnyaTér célja, hogy támogasson abban az időszakban, amikor a gyermeked egyre önállóbbá válik, és te újradefiniálhatod az anyai szereped, egyensúlyban a családdal, a munkával és a saját belső világoddal.

Időpontot foglalok

További információk

A Eljött az idő, amikor újra megismerheted önmagad bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.

Anyaság túlélő üzemmód nélkül

Hanna — Mon, 24 Mar 2025 09:36:08 +0000

Olvasási idő: 5 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

A belső egyensúly tényleg csak egy túlértékelt városi legenda?

Az érzelmi stabilitás jelentősége az anyaságban

A szakirodalom szerint a rutinok kulcsfontosságú szerepet játszanak az életünkben, mivel segítenek stabilitást és biztonságot nyújtani, különösen a stresszes időszakokban. És valóban!

Ha valami, akkor a dacoló, éppen akaratára ébredő totyogóval otthon maradni igazi próbatétel. Ebben az időszakban különösen fontosak a rutinok, hogy valamiféle rendet és nyugalmat hozzanak a kaotikus mindennapokba.

Valószínűleg te is sok szokást kialakítottál már, akár észrevétlenül is, hogy könnyebbé és gördülékenyebbé tedd a napjaitokat. Mégis előfordulhatnak olyan helyzetek, amiket a legjobb szándékod ellenére sem tudsz rugalmasan megugrani.

Hiszen, hogyan reagálj jól, ha a gyereked már délelőtt 9-kor a lábadba kapaszkodva csüng rajtad, miközben próbálod befejezni a kihűlt kávédat?

Zsonglőrködsz az idővel, hogy legyen ebéd is, tiszta ruha is és együtt töltött idő is, lehetőleg a friss levegőn. Ezért aztán egyik feladatot követi a másik és robotpilótába kapcsolsz: alkalmazkodsz, átszervezel, végül áldozatot hozol.

Eközben pedig, ha jobban belegondolsz, egy átlagos napon több szuperképességet használsz, mint bármelyik Marvel hős. Mesét olvasol teregetés közben, építőkockázva főzöl és a legmagasabb szintű túsztárgyalást vezeted le a wc-ről, hogy legalább az a két perc nyugodt legyen.

Tudom, hogy elfogadod, hogy a mindennapok ebben a mederben telnek, hiszen erről szól a kisgyerekes élet. Te is tartod a napirendet, alkalmazkodsz a kicsi igényeihez, jelen vagy és viseled ezt a hektikus egyhangúságot.

De vajon ez még mindig a rutin?

Stabilitást és biztonságot nyújt, ahogy a szakirodalom mondja, vagy inkább kiábrándultságot, egyfajta elveszettséget térben és időben?

A belső egyensúly tényleg csak egy túlértékelt városi legenda?

Gyakorló szülőként már te is tudod, hogy az anyaság nem csupán a puha ölelésekről és a tündéri pillanatokról szól. Sokszor inkább olyan, mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnél, ahol a fentek és lentek olyan gyorsan váltják egymást, hogy ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani velük. A nevetést egyik pillanatról a másikra válthatja fel a türelmetlenség, a fáradtság vagy a bizonytalanság.

És hiába szereted a gyereked mindennél jobban, mégis előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor úgy érzed, hogy szívesebben legeltetnél bárányokat a réten. Egyszerűen azért, mert a mindennapok monotonitása könnyen bedarálnak, csökkentik a kreativitásodat, amitől nő benned a feszültség.

Ezt pedig csak tovább fokozza a kisgyermekes évek egyik legnagyobb kihívása: az állandó alkalmazkodás.

Talán te is megtapasztaltad már, hogy ami az egyik nap még működött, az másnapra haszontalan tudássá vált. A dackorszak naponta többször is próbára teszi a türelmed, ezért könyveket bújsz, infókat gyűjtesz, módszereket próbálgatsz.

Mindenféle nevelési tanáccsal találkozol, de nem tudod őket hosszútávon beépíteni és összehangolni a saját elveiddel. Ezért aztán tovább keresgélsz és mire észbe kapsz, már anyaüzemmódban létezel.

De hogyan legyél jelen anyaként úgy, hogy közben megőrzöd azt is, aki vagy?

Az érzelmi stabilitás jelentősége az anyaságban

A mentális egészség megőrzése érdekében fontos, hogy kijelölj néhány sarokpontot. Például azt, hogy az anyaság nem egy vég nélküli szolgálat, ahol mindig csak adsz. Neked is szükséged van töltődésre, térre és támogatásra, hogy ne csak túlélj, hanem ténylegesen megéld ezt az időszakot.

Azért fontos nagyon az önismereti munka, az érzelmi stabilitás erősítése és a saját szükségletek tudatosítása, mert ezek alapvető szerepet játszanak a gyerekeddel való kapcsolatod minőségében is.

Ha folyamatosan belső feszültséget élsz meg, az nemcsak a te közérzetedre, hanem a gyerekeddel való kapcsolatodra is kihat. Ettől pedig előbb-utóbb belekerülsz a bűntudat körforgásába, ami még messzebb visz a megoldástól.

Az AnyaTámasszal abban szeretnék neked segíteni, hogy ne csak a gyereknevelés gyakorlati kérdéseire találj válaszokat, hanem önmagadat is megtaláld ebben az élethelyzetben.

Azért, hogy az életednek ez a hangsúlyos időszaka ne a túlélésről szóljon, hanem arról, hogy valóban jelen lehess benne tudatosan, kiegyensúlyozottan és önazonosan.

Ez pedig egy kis útravaló, amivel már otthon is hangolódhatsz erre:

1. Tudatosítsd az érzéseidet

Először is, engedd meg magadnak, hogy őszintén felismerd, ha kimerült vagy frusztrált vagy. Az érzéseid jogosak, és nem leszel miattuk rossz anya. Ha felismered, hogy mi váltja ki a túlélő üzemmódot, máris tettél egy lépést a változás felé.

2. Határozd meg a prioritásaidat

Nem kell minden napnak tökéletesnek lennie. Gondold végig, hogy mi az, ami igazán számít neked és a családodnak? Mi az, amit elengedhetsz? Ne próbálj minden fronton helytállni, mert az csak fokozza a nyomást.

3. Kérj és fogadj el segítséget

Senkinek sem kell magányos szuperhősnek lenni. Ha van rá lehetőséged, vond be a környezeted és könnyíts a napjaidon.

4. Engedd meg magadnak a feltöltődést

Napi 10-15 perc is sokat számít, ha az tényleg rólad szól. Bármilyen offline időtöltés, egy csésze kávé/tea csendben, levegőzés, egy rövid torna energiát és segít kicsit kikapcsolni.

5. Vezess be „öröm-pillanatokat”

A rutinok mellett teremts olyan apró szokásokat is, amik kifejezetten neked és a gyerekednek adnak örömet. Lehet ez egy közös tánc, egy rövid játék, vagy egy meghitt mese, bármi, ami segít megtalálni a szépséget a mindennapokban.

6. Ismerkedj a felszabadult anya gondolatával

A legtöbben tökéletes vagy “elég jó” anyák akarnak lenni. Pedig mennyivel jobb lenne, ha inkább csak felszabadult anyaságra vágynánk?

A felszabadult anya megéli és kifejezi az érzéseit, mer önmaga lenni, hibázik, tanul, változtat. A felszabadult anya önreflexív.

7. Kapcsolódj más anyákhoz

Beszélgess olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak. Egy támogató közösség vagy akár egy baráti beszélgetés is segíthet átlendülni a nehezebb napokon.

A lényeg, hogy tudatosítsd: nem kell mindig a túlélésre játszanod. Gondolkozz kis lépésekben, már ezek is sokat segíthetnek abban, hogy újra megtaláld az örömöt a mindennapokban.

AnyaTámasz

Mentálhigiénés támogató beszélgetés

1-3 év közötti gyereket nevelő anyáknak

60 perc / alkalom

15.000 Ft

Az AnyaTámasz abban segít, hogy ne csak túlélő üzemmódban működj, hanem megtaláld az anyaságban a saját ritmusod, az örömeidet és a belső stabilitásodat is.

Az AnyaTámasz célja, hogy az állandó készenléten, nevelési és önismereti kihívásokon túljutva, megtaláld a saját utad az anyaságban, és a mindennapjaid a valódi jelenlétről és az örömteli pillanatokról is szóljanak.

Időpontot foglalok

További információk

A Anyaság túlélő üzemmód nélkül bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.

Anya lettél, hogyan tovább?

Hanna — Sun, 23 Mar 2025 10:09:05 +0000

Olvasási idő: 4 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

A szivárványon túl: az anyaság egy krízis

A szivárványon túl: gátseb, kisebesedett mell és varratok - tabuk, hiedelmek, elvárások

A szivárványon túl: gyógyulás, feldolgozás, megérkezés az anyaságba

Az anyaság első évében úgy érezheted magad, mintha egy láthatatlan akadálypályán kellene végigmenned, ami tele van elvárásokkal, véleményekkel és megkérdőjelezhetetlen szabályokkal.

Mindenki tudni véli, hogy mitől lesz boldog a babád, mitől lesz “jó” egy anya, sőt, még azt is, hogyan kellene érezned magad.

De mi van akkor, ha te mást érzel?

Ha az öröm mellett ott a kimerültség, a bizonytalanság vagy az elveszettség? Ha néha úgy érzed, hogy bár mindennél jobban szereted a gyereked, mégis ijesztőnek és kilátástalannak érzed a mindennapokat.

Ha néha eszedbe jut, mégis hogyan fogod ezt megugrani!?

A szivárványon túl: az anyaság egy krízis

Az anyává (és úgy általában a szülővé) válás az egész életedet átalakítja. Még akkor is, ha tudatosan készültél rá, könyveket bújtál és árgus szemekkel figyelted a gyerekes barátnőidet.

Amikor te leszel anyuka, hirtelen megtapasztalod a szülővé válás nyers valóját. Sokan már a baba tervezése során akadályokba ütköznek, amitől egy pillanat alatt illan el az idilli babavárás reménye.

Nyilván nem tudhatom, hogy te milyen csomaggal érkeztél meg az anyaságodba. Ahogyan azt sem, hogy ahol tartasz, amögött mennyi könny, erőfeszítés, áldozat lapul.

Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy elég egy rossz mondat, egy bántó gesztus, egy “jó tanácsnak” szánt javaslat és könnyen a padlón találhatod magad…

Mert az anyává válás egy érzékeny folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra.

Ettől pedig könnyen elbizonytalanodhatsz és úgy érezheted, hogy nem vagy rá képes. Pedig természetes, ha a lelkednek időre van szüksége, hogy utolérje ezt a nagy változást.

A szivárványon túl: gátseb, kisebesedett mell és varratok - tabuk, hiedelmek, elvárások

Bár én elsősorban a mentálhigiéné oldaláról közelítek, azért szem előtt tartom a test és a lélek szoros kapcsolatát is.

A gyermekágyi időszak nemcsak a babáddal való ismerkedésről szól, hanem a gyógyulásról is. Hajlamosak vagyunk ilyenkor a fizikai felépülésre gondolni, hiszen milyen lelki problémája lehet egy friss anyukának?

Hát… Soroljam?

Talán te is megtapasztaltad már, hogy az anyaságot sokszor mennyire idealizálják. Pedig egy csomó kihívással jár, a szoptatástól a gátsebeden át a babád hasfájásáig.

Az életed egyszerre esik szét apró darabokra, amiket nem győzöl újra összeilleszteni, miközben a napjaid egy képlékeny masszává mosódnak egybe. Etetéstől altatásig, altatástól pelenkacseréig látsz és ehhez igazítod a saját szükségleteidet is.

Azért lássuk be, ez tényleg embert próbáló.

A napi túlélés tükrében a lelki ügyek könnyen eltörpülnek.

Pedig fontosabbak, mint valaha. Az anyai létbe való megérkezésed része, hogy elsírod, amit el kell és kimondod, ami a szíved nyomja. Akár többször is, hiszen ez egy folyamat. Idő, míg minden a helyére kerül benned.

A szivárványon túl: gyógyulás, feldolgozás, megérkezés az anyaságba

Néha talán úgy érzed, hogy mindenki másnak könnyebb. Hogy más anyák jobban csinálják. Hogy neked kéne még erősebbnek lenned. De hidd el, minden, amit érzel természetes és mással is megtörént már.

Senki sem születik anyának.

Oké, ha neked is időre van szükséged, amíg belerázódsz. Viszont nem kell egyedül csinálnod, támogathat a környezeted, vagy egy szakember.

Az AnyaMenedék lelki támogatás pont azért jött létre, hogy egy biztonságos térben beszélhess az anyává válással járó nehéz érzéseidről és kétségeidről.

Útravalóként: A legtöbben tökéletes vagy “elég jó” anyák akarnak lenni. Pedig mennyivel jobb lenne, ha inkább csak felszabadult anyaságra vágynánk?

A felszabadult anya megéli és kifejezi az érzéseit, mer önmaga lenni, hibázik, tanul, változtat. A felszabadult anya önreflexív.

AnyaMenedék

Mentálhigiénés támogató beszélgetés

1 év alatti csecsemőről gondoskodó anyáknak

60 perc / alkalom

15.000 Ft

Az AnyaMenedék abban segít, hogy kiegyensúlyozottabban és önfeledtebben éld meg az anyaság első hónapjait, és könnyebben megtaláld a saját ritmusod az új szerepben.

Az AnyaMenedék célja, hogy segítséget nyújtson a nehéz érzéseid megértésében és feldolgozásában, hogy megtaláld a saját megoldásaid a mindennapi kihívásokra és könnyebben alkalmazkodj az anyasághoz, életed új szakaszához.

Időpontot foglalok

További információk

A Anya lettél, hogyan tovább? bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.

Tabuk nélkül: Az anyák mentális egészségének valódi jelentősége

Hanna — Wed, 07 Aug 2024 16:05:04 +0000

Olvasási idő: 8 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

A mentális egészség kialakítása sokkal fontosabb, mint hinnéd…

Hiszen mi történik akkor, ha megborul az egyensúly?

Nem találtam fel a spanyolviaszt, de azért vannak felismeréseim…

Még mindig túl sok a korlátozás és az elvárás az anyaság körül…

Jó, van egy kis lelki egyensúlyvesztésem, de muszáj miatta segítséget is kérnem?

Oké, most, hogy elolvastad ezt, talán magadra ismertél…

Képzeld el, hogy a lelked egy gondosan ápolt kert, tele virágokkal és zöldellő fákkal. Színes, zegzugos, puha és csalogató a döngicsélő méhek, a színes pillangók vagy a vidáman csiripelő madarak számára is.

Ez a burjánzó kert minden érzékszervedre hat a fülcimpádtól egészen a talpadig, ettől pedig körbeleng az elégedettség érzése.

Vajon akkor is ilyen lenne a kerted, ha nem törődnél vele? Valószínűleg nem.

Ahogy a kertet rendszeresen öntözni, gyomlálni és táplálni kell, úgy a mentális egészséged is törődést és figyelmet igényel.

Könnyen meglehet, hogy mióta anyuka lettél a belső kerted kicsit elhanyagoltad. Érezheted, hogy kevésbé színes, puha és csalogató, mert az utóbbi időben kevesebb energiád maradt magadra…

Előfordulhat az is, hogy egy ideje már nem érzel elégedettséget, amikor magadra és az anyai minőségedre gondolsz. 😔

Szeretnék neked segíteni a negatív érzéseid feloldásában, ezért ebben a cikkben arról fogok írni, hogyan ápolhatod a lelked kertjét és mit tehetsz a mentális jóllétedért.

A mentális egészség kialakítása sokkal fontosabb, mint hinnéd…

Biztosan Te is megfigyelted már magadon, hogy zavartalan lelki állapotban sokkal könnyebben birkózol meg a mindennapi kihívásokkal. Ilyenkor kevésbé frusztrál, ha kiborul a kakaó, sok a nyafogás vagy húzza az időt a gyereked.

A nehézségek ellenére is rugalmas, kreatív és jól terhelhető vagy és bár észreveszed a próbatételeket, mégis a derűlátás jellemzi a megküzdésed.

Ez azért van, mert mentálisan rendben vagy, vagyis ép a lelki egészséged. 🙂

Ezzel a néhány ismerős helyzettel csak azt szerettem volna érzékeltetni veled, hogy a mentális egészség elengedhetetlen a kiegyensúlyozott mindennapokhoz, a pozitív önértékeléshez és a belső harmónia megéléséhez.

Hatással van arra, hogyan tekintesz magadra és mit közvetítesz a családod és a környezeted felé.

Ebben az állapotban egyensúlyban vagy önmagaddal, az elveiddel és az értékeiddel, ezért kiszámítható a jelenléted. Éppen ezért fontos tudatosítani magadban, hogy a mentális egészség tulajdonképpen a jó élet alapja.

Erre pedig akárhogy is nézem, érdemes energiát szánni. 🙂

Hiszen mi történik akkor, ha megborul az egyensúly?

Mivel mind emberek vagyunk, bármikor előfordulhat, hogy felborul a belső egyensúlyunk és sérül a mentális egészségünk. Elég hozzá egy tartósan fennálló munkahelyi konfliktus, párkapcsolati krízis vagy egy elhúzódó családi nézeteltérés.

Éppen ezért nehéz felismerni is, mert teljesen hétköznapi élethelyzeteken keresztül jelenik meg. Így aztán nincs is könnyű dolgod, ha nyakon akarod csípni.

Ez pedig az anyukák esetében is igaz…

A gyerekeimmel ritkán jártam játszótérre vagy gyerekes-anyukás foglalkozásokra (ami irónikus, mert én viszont nagyon sokat tartottam).

Akik jártak nálam foglalkozáson vagy egyéni ülésen, már ismerik a szellemiségemet. Számomra az anyaság sokkal több, mint egy szerep. Úgy gondolok rá, mint egy lehetőségre. Lehetőség arra, hogy összekapcsolódj a legmélyebb önmagaddal.

Lehetőség az önreflexióra.

A saját anyaságomban is ennek megélésére törekszem, éppen ezért viselem nagyon nehezen például az agresszív szülői jelenlétet és a kiabálást (hogy tovább ne is menjek).

A játszóterek viszont hemzsegtek a túlfeszült, stresszes anyukáktól. Fülsértő hangszínen üvöltve, a gyerekeket olykor megrángatva és totálisan megszégyenítve próbálták “beléjük nevelni” az osztozkodás eszméjét vagy a verekedés helytelenségét (micsoda paradoxon…).

Ezekben a helyzetekben tapintható volt az a kimért feszültség, ami ezekben az anyukákban folyamatosan dolgozott.

És bár értettem, hogy mi áll ennek a hátterében, szépen lassan leszoktunk ezekről a programokról.

A jelenség viszont nem hagyott nyugodni, hiszen ezek az élmények és megfigyelések is szerepet játszottak abban, hogy elkezdtem az anyukák mentális támogatásával mélyebben foglalkozni. 🙂

Nem találtam fel a spanyolviaszt, de azért vannak felismeréseim…

Gondolom semmi újat nem mondok neked azzal, hogy az anyaság rengeteg mentális kihívással jár együtt.

Ehhez talán Te is tudsz kapcsolódni, mindegy, hogy éppen hány hónapos vagy éves kisgyereked van. 🙂

A leggyakoribb stresszfaktorok, amikkel az elmúlt években találkoztam az alapvető szükségletektől egészen a magasabb szinten lévő igényekig terjedtek.

A teljesség igénye nélkül: Te is megélhettél már magányt, félelmet, rossz esetben szorongást, kétséget és bizonytalanságot, monotonitást, állandó készen- és jelenlétet, bénító felelősséget.

Megküzdöttél, vagy éppen még küzdesz vélt és valós elvárásokkal, hektikus napirenddel vagy az egyéni szükségleteid háttérbeszorításával és azok negatív hatásaival.

Nehézséget jelenthet számodra megtalálni önmagadat az új szerepben és ugyanilyen kihívásokkal teli lehet újrahangolni a párkapcsolatodat is.

Remélem egyetértünk abban, hogy ezek mindegyike már önmagukban is óriási mentális terhet jelentenek.

De van valami, ami tovább bonyolítja a helyzetet…

Az az érdekessége ezeknek a terheknek, hogy nem önmagukban jelentkeznek.

Mondok egy példát. Ha csak az lenne a gond, hogy minden nap szükséged lenne 1 órára, amit magadra fordíthatnál, már javulna is a mentális állapotod. Hiszen bátran jelezhetnéd a környezeted felé, hogy megterhelőek a napjaid és szeretnél egy szusszanásnyi időt.

De van valami, ami gátat szab annak, hogy kifejezd az anyasághoz kapcsolódó negatív érzéseidet vagy éppen a szükségleteidet.

Ez pedig a tökéletesség eszméje.

A nehéz érzések és más anyasággal járó terhek mellett, automatikusan megjelenik ez az idea, ami csak és kizárólag az anyaságot érinti.

Neked is ismerős?

Ez az az anyakép, amiben bár lehet kicsit mélabúsnak lenni, de szomorkodást már nem engedélyez. Állandó odaadást, repkedést vár el, még akkor is, ha erre az őseink sem voltak képesek.

Ha valaki mégis felvállalná a benne zajló érzéseket, azt hálátlansággal jellemzi és különböző degradáló ítélkezésekkel címkézi (pl.: “milyen anya az ilyen?”).

Még mindig túl sok a korlátozás és az elvárás az anyaság körül…

Mert a tökéletesség eszméje tabusít minden nehéz érzést, amit az anyaság előhozhat belőled, belőlem, bárkiből.

Magadra hagy a kihívásaiddal és a nehézségeiddel, fojtogatóvá teszi a mindennapokat. Állandó feszülést idéz elő és megfelelésbe kényszerít. Kihat az anyai jelenlétedre, az önbizalmadra, az identitásodra.

Egyenes úton vezet el a lelki egészség kibillenéséhez, vagyis a mentális egészséged sérüléséhez.

Ebben az állapotban már nem vagy egyensúlyban önmagaddal, az elveiddel és az értékeiddel, ezért a jelenléted sem kiszámítható.

Innen nézve pedig nem is akkora csoda, ha a korábban említett játszótéri anyuka nem tud mást, mint kiabálni a gyerekével. Hiszen szeretne szabadulni a benne folyamatosan dolgozó frusztrációtól, ennek pedig jobb megoldás híján, így ad teret.

Az anyai minőség megváltozik és olyanná válik, akár a vulkán, amiből időnként felszínre tör a pusztító láva.

Nincs anya, aki vulkán akarna lenni…

Évek óta dolgozom anyákkal, sőt én is az vagyok. Teljesen biztos vagyok abban, hogy senki sem akar ilyen anyává válni.

Mégis előfordul.

Nemcsak a külső megfigyeléseimből, hanem a saját tapasztalataimból is tudom, hogy milyen könnyű megborulni és elveszíteni az egyensúlyt.

És itt kezdődik az én munkám…

Azzal, hogy a mentális egészséggel csak szőrmentén foglalkozik a közbeszéd, könnyen érintetté válhat bárki. Még Te is, aki itt vagy. 🙂

Eluralkodhat rajtad a feszültség és tartóssá válhat a stressz- vagy a szorongásérzet, a mindennapjaid részévé válhatnak a hangulatingadozások, sőt még érzelmi instabilitás is jellemezhet. Jelentkezhetnek nálad önértékelési zavarok, kialakulhat szociális izoláció és alvászavar is.

Ezek mind olyan változások, amik befolyásolják az életminőségedet és nemcsak a teljesítményedet csökkentik, hanem az energiaszintedet is.

Az érzelmi kimerülés jeleit is észreveheted magadon. Ebben a lelkiállapotban pedig sokkal nehezebben kapcsolódsz a környezetedhez is.

Úgy is érezheted, hogy minden erőfeszítésed ellenére a napjaid csak a túlélésről szólnak. Tartósnak és állandósulónak érzel minden negatív helyzetet, amiben éppen benne vagy.

Ezek mindegyike annak a jele, hogy sérült a mentális egészséged.

Jó, van egy kis lelki egyensúlyvesztésem, de muszáj miatta segítséget is kérnem?

A legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy nem akkora ügy ez, hogy szakemberhez kelljen rohanni vele…

Tudom, tudom, segítséget kérni nem olyan egyszerű. Elismerem, hogy nehéz rátalálni a megfelelő segítői formára és a jó szakemberre is.

De a tartós egyensúlyvesztés olyan negatív hatással van az életedre, aminek nemcsak Te iszod a levét, hanem a környezeted is.

Hadd adjak Neked a segítségkéréshez egy másik nézőpontot.

A lelki egyensúlyvesztés nem jár éles fájdalommal, hasogató végtagokkal vagy görcsökkel. Így aztán komolyan venni is nehéz.

Ennek ellenére te is olvashattad, hogy a mentális egészségromlás milyen széleskörű pusztítást végez nemcsak a belső folyamatokban, hanem a külső, emberi kapcsolatokban is.

Az az anyuka, aki kimerült, akinek alvászavarai és önértékelési gondjai vannak, aki elveszettnek érzi magát és csak a kudarcaival foglalkozik, nem lesz jó társaság a gyereke számára sem.

Tetszik vagy sem, de ha a Te mentális egészséged nincs rendben, azt érezni fogja a család minden tagja. Ráül a légkörre és kiszámíthatatlanná teszi a mindennapokat.

Ezen a szinten már nem kell sok ahhoz sem, hogy a nevelési eszköztár része legyen a kiabálás, a fenyegetés vagy a megszégyenítés (hogy csak a leggyakrabban előfordulókat említsem).

Ha most magadra ismertél, akkor sincs semmi gond. Kérlek olvass tovább, hogy közelebb kerülhess önmagadhoz és a megoldáshoz.

Fontos hangsúlyozni, hogy amikor magadért teszel, a családodért is teszel

Azt mondtam korábban, hogy a mentális egyensúlyvesztést a hétköznapisága miatt nehéz észrevenni.

Az anyaság esetében viszont van valami, ami makacsul jelzi, ha a lelki egészséggel gondok vannak. Ez pedig a nevelésben és a szülő-gyerek kapcsolatban jelenik meg.

Testet ölthet a közös idő előli menekülésben, a gyerekkel töltött idő túlélésében, túl szigorú vagy túl megengedő (nemtörődöm) elvekben, elhanyagolásban.

De a legerőteljesebb megnyilvánulási formája a verbális abúzus, például a kiabálás. Az az anyuka, aki a hangjától vagy a fizikai erejétől várja a csodát, egyensúlyvesztett állapotban van.

Valószínűleg túl régóta ahhoz, hogy egyedül meg tudjon vele birkózni.

Ezért segítségre szorul.

Oké, most, hogy elolvastad ezt, talán magadra ismertél…

Mielőtt viszont elkezdenéd ostorozni magad, nézzük meg, hogy mit tehetsz azért, hogy jobban legyél és visszanyerd a lelki egészséged.

Az első és legfontosabb lépés, hogy tudatosítsd magadban, hogy nem vagy rossz ember.

Próbálj meg erre a jelenlegi állapotodra átmeneti helyzetként tekinteni, amit képes vagy kezelni. (Már csak azért is, mert ez tényleg így van. 🙂)

Ez a megközelítés kellő nyitottságot és lendületet ad ahhoz, hogy nekiállj egy mélyebb folyamatnak, amivel felgöngyölheted az elakadásodat és újrakeretezheted a mindennapjaidat.

Zárásként, mielőtt megismernéd a jeleket és a kezelési módokat…

Úgy gondolom, nem véletlenül olvastad végig ezt a cikket. Lehet, hogy csak infókat szerettél volna szerezni, de az is lehet, hogy megszólított a téma.

Ha olvasás közben olykor magadra ismertél, ha egy pillanatra is megfogalmazódott benned, hogy ez akár rólad is szólhatna, akkor sincs semmi baj. Az anyaság nehéz terep, néha megugorhatatlannak tűnő helyzetekkel.

Akárhogy is legyen, örülök, hogy itt vagy és foglalkozol vele! 🙂

De szeretnélek arra bátorítani, hogy ne állj meg a cikk elolvasásánál és merj segítséget kérni!

Az általam összeállított Harmónia Navigátor hasznos tanácsokat ad a jelekről és a kezelés módjairól!

A teljes gyógyuláshoz kérd mentálhigiénés szakember vagy pszichológus segítségét!

A Tabuk nélkül: Az anyák mentális egészségének valódi jelentősége bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.

Krízis és anyaság – Így derítsd ki, hogy krízisben vagy-e anyaként!

Hanna — Sat, 27 Jan 2024 21:09:14 +0000

Olvasási idő: 15 perc

Erről olvashatsz ebben a blogban

Mi is röviden a krízis?

Találkozásom a kríziseimmel…

A krízis, mint mentális veszélyforrás

Hogyan lehet kijönni egy krízisből?

Mitől függ, hogy hogyan reagálsz egy krízisre?

Fel lehet-e készülni a krízisre?

Hogyan okozhat krízist az anyaság?

Az anyai krízis 5 leggyakoribb kísérője

Hogyan lehet hatásod a krízisek kezelésére?

Amit érdemes ebből az írásból magaddal vinni…

Szeretnék bővebben mesélni neked a krízisekről, mert úgy tapasztaltam a praxisomban, hogy sokszor keveredik a traumával. Úgy gondolom, hogy ez a “tévedés” hatalmas érzelmi teher lehet, amitől szeretnélek megkímélni.

Ez a blogposzt ezért a krízisekről fog szólni és arról, hogy hogyan jelenhet meg az anyaságban.

Igyekeztem egy könnyen olvasható és emészthető anyagot összerakni neked, mégha összetett és szerteágazó is a téma. Az a célom, hogy minél könnyebb legyen számodra a jövőben a krízis felismerése. 🙂

Mielőtt belevágnék, kezdjük azzal, hogy mit jelent egyáltalán a krízis…

Mi is röviden a krízis?

A krízis egy olyan feszült, fájdalmas, túlterhelt lelki állapotot jelent, amiben elveszítjük a belső egyensúlyunkat. Krízisben a tudatunk beszűkül, ezért csak azokra a külső körülményekre fókuszálunk, amik előidézték a válságállapotot. Ez blokkolja a cselekvést és a hatékony megbirkózást, amitől a korábban jól működő problémamegoldó módszereinket sem tudjuk bevetni. Ezért aztán tehetetlenséget, fenyegetettséget és kilátástalanságot élünk meg.

Találkozásom a kríziseimmel…

A krízis fogalma első hallásra nagyon ijesztő tud lenni. Amíg az egyetemen nem tanultam róla, addig nem is igazán tudtam, hogy milyen sokféle krízist éltem már meg…

A felnövéssel megtapasztaltam egy sor olyan folyamatot, amit fejlődési (normatív) krízisnek nevezünk. Ide olyan életesemények tartoznak, amik a személyiségfejlődés részeként mindannyiunkkal megtörténnek. Például a kamaszkor vagy a felnőtté válás.

De, ahogy a legtöbb embernek, úgy nekem is tele volt az életem váratlan, kiszámíthatatlan eseményekkel. Szakítások, betegségek, családi események…

Ezeket nevezi a szakirodalom nem normatív (akcidentális) krízisnek. Ezek azok, amiktől rendre elbizonytalanodunk, kétségbeesünk, kicsit talán szét is esünk. Hidegzuhanyként érnek bennünket, mert a semmiből jönnek és kikerülhetetlenek. Nemcsak érzelmileg és mentálisan, de fizikailag is padlóra tudnak küldeni.

A folytatásban pedig ezekről fogok részletesebben írni.

A krízis, mint mentális veszélyforrás

A krízisek amellett, hogy önmagukban is kockázatot jelentenek a mentális egészségünkre, további veszélyeket is rejtenek. Minél később kezdünk el foglalkozni velük, annál nehezebb dolgunk lesz. Egyszerűen azért, mert olyan belső folyamatokat indítanak el, amik megsebzik az önbizalmat és a jövőképet, a két legfontosabb kapaszkodót.

Ilyenkor jönnek azok a gondolatok, hogy: “Képtelen vagyok felállni ebből…” vagy: “Ha ez megtörtént, mi jön ezután?”

Minősítés és megbélyegzés - Te hallottad már, hogy teher alatt nő a pálma?

Én sokszor. Túl sokszor. És ez egyet jelentett számomra azzal, hogy ha nem bírom a terhelést, akkor nincs is mit remélni. Aki gyenge, elbukik. Aki erős, fejlődik.

Érzed ezt a fájdalmas egyszerűsítést, ugye?

Ha azt kérdezed, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán mennyire nehezítette meg ez a dolgomat, akkor bevallom, hogy 10. Maximálisan. Egy csomó stigma élt bennem magammal kapcsolatban, amik állandóan elbizonytalanítottak és gátoltak.

Sokáig azt hittem, hogy a krízisekre adott válaszaim egyek velem. Úgy tekintettem magamra, mint egy gyenge, túlérzékeny lányra, aki csak összeomlani tud, mert ez volt magamról a benyomásom.

Ezt a jelenséget pedig az ügyfeleim körében is látom a coaching üléseken.

A mentőövet nekem az egyetem dobta, mert a képzésem tele volt önismereti munkával. Közel 4 évem volt arra, hogy rendbe tegyem ezeket a fogalmakat és rendszerezzem a velem történteket.

Rájöttem, hogy nem vagyok ilyen vagy olyan, egyszerűen csak ott és akkor, arra a helyzetre azt a választ tudtam adni. Ezt onnan tudom, hogy az élet azóta sem állt le és sok akadályt gördített elém, én mégis új szinten tudtam velük megbirkózni.

De ehhez meg kellett tanulnom bízni magamban és a képességeimben, ami önismeret és önfejlesztés nélkül nem ment volna.

Kételkedés és önbizalomhiány - Ahogy írtam, krízisben erős tehetetlenséget érez az ember, mert az élethelyzet nemcsak újszerű, de váratlan is. Mivel a korábbi megküzdési módok nem válnak be ellene, hajlamosak lehetünk megkérdőjelezni a saját képességeinket.

Az egyik nagy veszélyük az, hogy könnyen elhitetik az emberrel, hogy képtelen megoldani a helyzetét, azaz, hogy inkompetens. Ez pedig megpecsételheti az önbizalmunkat is.

Lassan én is megtanultam, hogy ha egy váratlan, érzelmileg igencsak megterhelő helyzetre átmeneti összeomlással reagálok, attól nem vagyok gyenge, csak így kérek időt magamnak. Kiengedem a gőzt és a sok rossz érzést, hogy tiszta fejjel és lélekkel tudjak a helyzettel való megküzdésen gondolkodni. Ettől újult erővel és fókuszáltan vagyok jelen.

Hogyan lehet kijönni egy krízisből?

Mivel az egyetem után sem álltam le a tanulással, egyre többet tudtam meg az emberi lélekről. Képzésről képzésre árnyaltabb és összetettebb képet kaptam ezekről a folyamatokról is, de az igazán fontos állomás az volt számomra, amikor letisztultak bennem a fogalmak és képessé váltam különbséget tenni a krízis és a trauma között. 🙂

A krízisből például gyorsabban ki lehet jönni, akár egy mentálhigiénés szakember támogatásával is. Szóval bármennyire is bénító érzelmi állapotot idéz elő, gördülékenyebben leküzdhető, márcsak azért is, mert többen tudnak benne segíteni.

Kicsit mélyebben…

A krízisekben általában valamilyen veszteségélmény jelenik meg, ezért ahány krízis, annyi megküzdés létezik.

Nem mindegy, hogy valakinek a váratlan halálával kell megküzdened vagy egyik napról a másikra kirúgtak a munkahelyedről. Mindegyik egy olyan sorscsapásszerű változás, ami azonnal rengeteg kétséget és érzést hoz a felszínre, mégis más lesz a feldolgozás folyamata.

Fontos megemlíteni, hogy nem minden veszteségélményből lesz krízis. Erről bővebben is írok még lejjebb…

És hogy a példánál maradjak, a haláleset által megélt krízisből például a gyászfeldolgozás vezet ki, szükség esetén ebben jártas szakember segítségével.

A kríziskezelés lassan, lépésről lépésre történik, mindig az aktuális lelkiállapotra hangolódva. Ebben a folyamatban nincsenek tuti tippek és tanácsok, kizárólag az egyéni szükségletek mutatják az irányt.

Mitől függ, hogy hogyan reagálsz egy krízisre?

Minél mélyebben beleástam magam a témába, annál több minden derült ki számomra és annál is több kérdésem lett.

Kezdjük a nagy felismeréssel… Kiderült, hogy maga a krízis csak egy pici szelete a képnek. A hatékony kezelésben bár hangsúlyos, mégsem döntő a konkrét esemény. Ami a hatékony megküzdést elősegíti, az előtte és utána történik.

Például, hogy milyen lelkiállapotban talál rád a krízis? Hogy érzed magad a bőrödben úgy általában? Ettől nagyban függ majd, hogy milyen reakció követi. De számít az is, hogy mekkora figyelmet kapnak ilyenkor az érzések és érzetek, mert ezen is múlik, hogy elmélyül-e traumává.

Az egyik nagy kérdés pedig az, hogy mindenkinél ugyanolyan mértékben jelentkezik-e. Például mindenki ugyanolyan talajvesztett lesz-e, amikor gyereke születik?

Gondolom sejted, hogy nem. Hogy melyik életesemény mit vált ki, egy csomó mindentől függ. Például, hogy milyen szülés- és kórházi élménye van az anyukának, volt-e korábban veszteség élménye, tervezték-e a babát, vannak-e fizikai fájdalmai, támogató-e a család, kimerítik-e az éjszakák, jelentkezett-e nála erőteljesebb babyblues stb.

Már ezen az egy példán keresztül is láhatod, hogy milyen sok tényező játszik szerepet abban, hogy hogyan csapódik le bennünk egy életesemény és lesz-e belőle krízisállapot.

Fel lehet-e készülni a krízisre?

Ma már tudjuk, hogy a krízisek ugyan nem megelőzhetők, de megfelelő önismerettel könnyebben leküzdhetők. Az a jó abban, hogy ezt felismerték, hogy le tudjuk rövidíteni és csökkenteni is tudjuk a krízis által okozott károkat.

Két dologra biztosan érdemes nagyobb figyelmet fordítani a békeidőkben.

Az egyik az általános lelkiállapotunk.

Amit tehetsz az ártalmak minimalizálásáért, ha kialakítod a mentális immunrendszered és beemeled a szokásaid közé az öngondoskodást. Ennek része lehet az egészséges étkezés, a rendszeres mozgás, a mély emberi kapcsolatok, a hála megélése, de akár az önfejlesztés is szakember segítségével. Bármi, amire neked szükséged van és táplálja a lelked.

Ez azért fontos, mert amikor jó passzban ér a krízis, akkor az arra adott érzelmi válasz is enyhébb lesz. És itt jön a képbe a másik tényező.

Hogy hogyan kezeled a stresszt?

Minél hajlamosabb vagy a bolhából is elefántot csinálni, annál nehezebb lesz a krízist jól kezelned. Ha ugyanis nagy amplitúdókkal reagálsz a hétköznapi helyzetekre is, akkor egy váratlan esemény csak még inkább kihívás elé állít majd.

Ezt megelőzheted azzal, ha foglalkozol a stresszkezeléssel és a stresszhez való viszonyoddal. Ez egy összetettebb önismereti munka, ami nélkülözhetetlen alapja a kríziskezelésnek is.

Amikor a krízis rátalál az anyaságra…

Amikor elkezdtem anyákkal dolgozni, még nem voltak gyerekeim. Friss diplomás, nagyon elszánt és még annál is tapasztalatlanabb voltam, tele segítő szándékkal. Sok időt töltöttem az anyukákkal és nem igazán értettem, honnan jön az a sok rossz anyai érzés. Hiszen született egy babájuk!

Ha most felhúztad a szemöldököd, megértem… Mondtam, hogy tapasztalatlan voltam… 🙂

Rögtön árnyalom… 🙂

Eddig leginkább arról írtam, hogy a negatív és a váratlan életesemények, hogyan boríthatják meg a lelki egyensúlyunkat és hozhatnak érzelmi labilitást vagy átmeneti válságot az életünkbe. Most arról fogok mesélni, hogy milyen az, amikor ugyanezt az érzést egy olyan boldog életesemény idézi elő, mint a gyermekszületés.

Szóval elkezdtem a munkát az anyákkal és rájöttem, hogy még egy olyan örömteli esemény is, mint a gyerek születése, okozhat krízist.

Hogy miért?

Egyszerűen azért, mert megváltoztatja a mindennapokat. Már nem tudod ugyanazokat a szokásokat tartani, amiket korábban. Amikről azt gondoltad, hogy egyben tartanak és meghatározzák az identitásodat. Magyarul veszteségélményt idéz elő.

Ha minden reggel futással kezdted a napot, valószínűleg nehezen fogod feldolgozni, hogy az éjjeli virrasztás után képtelen vagy futócipőt húzni.

Ha szereted a hosszú étkezéseket, a friss, meleg ételt, a forró kávét, akkor borzasztó lesz a felismerés, hogy bármikor félbeszakíthatják a szeánszod.

Ha szeretsz spontán és sokat jönni-menni, vezetni, pörögni, óriási érvágásként élheted meg, hogy nem indulhatsz útnak, amikor a kedved úgy tartja.

Ezek nem idéznek elő automatikusan krízist, de amikor leesik, hogy mostantól ez is része az életednek, könnyen érzelmi válságba kerülhetsz.

Hogyan okozhat krízist az anyaság?

Avagy miért billenthet ki a belső egyensúlyodból az anyává válás?

Pont azért, amiért mondjuk a kirúgás is. Mert, ami tegnap még a normalitást jelentette, az mára eltűnt. Tegnap még felkeltél reggel, bementél a munkahelyedre, beszélgettél a kollégákkal, élvezettel csináltad a munkád, ebédeltél és kávéztál egy jót. Fontos voltál, számítottál, része voltál valaminek. Az út, ami ehhez a munkához vezetett, meghatározta az identitásod, azt, hogy hogyan gondolsz magadra.

Aztán huss, odalett minden. Ma felkelsz, de nincs hova menni, nincs kivel beszélgetni, nincs mit csinálni, nincs kivel ebédelni.

Ez egy váratlan, külső veszteségélmény, ami megborítja a kiszámíthatóságba és a bizonyosságba vetett hited. Rögtön szembesít a változással, ami az életed legtöbb területére kihat. Egy pillanat alatt rántja ki alólad a talajt.

Hasonló történik az anyaságban is.

Az anyaság ugyan nem egy váratlan esemény, mégis előidézhet hasonló talajvesztettséget. A legnagyobb felkészülés ellenére is megrendítheti a kiszámíthatóságba és a bizonyosságba vetett hited, hiszen egyik napról a másikra kell az új élethelyzethez alkalmazkodnod. Ráadásul a járatlanságod miatt még problémamegoldási módszereid sincsenek.

Hirtelen ott találod magad egy brutális terhelésben, bénító felelősséggel a testedben, jobbára eszköztelenül, egyre fogyatkozó erőforrásokkal.

Hát ezért billenthet ki az anyaság a belső egyensúlyodból és okozhat akár krízist is.

Miért tabu még mindig az anyásággal járó krízis?

Amíg a munkahely elvesztése miatt érzett szomorúságról és kétségekről nyíltan lehet beszélni, addig az anyaként megélt krízisről már kevésbé… Nekem az a tapasztalatom a példánál maradva, hogy a kirúgott emberrel azért is megértőbbek, mert áldozatnak látják. Tehát gyámolítják, gyengéden és érzékenyen vigasztalják.

Az anyákkal (és úgy általában a nőkkel) szemben viszont még mindig tartja magát az a nézet, hogy maga tehet a sorsáról. Ő nem áldozat, ő maga akarta azt a gyereket. Ergo, ne panaszkodjon. “Minek szült az ilyen?” Kérdezik az érzéketlen kritikusok.

Neked is összeugrott tőle a gyomrod?

Hát, ezért is tabu még mindig a legtöbb nehéz érzés, amivel az anyák küzdenek. Döntő szerepe van ebben azoknak a társadalmi elvárásoknak, amik a környezeteden keresztül hozzád is lecsuroghatnak.

Ezek az ítélkező kijelentések engem újra meg újra elborzasztanak, mert rémesen érzéketlennek találom őket. Mégha tudom is, hogy az ilyen vélemények mögött általában tudatlanság vagy hiedelmek állnak, mégis szomorú látni ezt a beszűkültséget.

Ugyanis baromi sokat ártanak.

Az anyai krízis 5 leggyakoribb kísérője

Min megy keresztül ilyenkor egy anyuka?

Az anyákat érintő érzelmi kihívások kezelése nagyon érzékeny terület, ezért sok anyuka marad magára a nehéz érzéseivel, a sötét gondolataival, a tanácstalanságával és a talajvesztettségével.

Az utóbbi években sok gátló tényezőt be tudtam azonosítani, amik megmutatják azokat a belső folyamatokat, amiken az anyukák ilyenkor keresztül mennek.

Szégyen - Ahhoz, hogy egy krízisre fény derüljön, először beszélni kell róla.

De hogyan lehetne beszélni krízisről, vagy csak a nehéz érzésekről egy olyan közegben, ahol kapásból megbélyegzik érte az embert?

Mert amikor anyaként valaki realizálja, hogy számára ez a változás bizony egyet jelent egy válsággal, mit fog érezni? Hogy elbukott… Hogy neki nem megy az, amit mások a kisujjukból kiráznak.

Önhibáztatás - És kit fog hibáztatni ezért?

Magát… Hiszen, hogy lehet ilyen érzéketlen, önző, éretlen, felkészületlen, gyenge… Hiszen tudhatta volna, hogy mivel jár egy gyerek… Hiszen… és ezt még hosszan folytathatnám.

Érzelmi kimerülés - Ettől pedig gyakran egy spirálban találhatják magukat.

Az az anya, aki úgy érzi, hogy az anyaság nem neki való, nem neki találták ki, csalódott és demotivált lesz. Megélt sikerélmények nélkül csak kínlódni és szenvedni fog a hétköznapokban.

Úgy fogja érezni, hogy hiába minden erőfeszítése, nem lesz jobb. Kudarcnak fogja megélni a baba körül felmerülő helyzeteket, amiben a legtöbb dolgot nehézségnek éli meg.

Elhidegülés - Így lesz idegesítő a baba legtöbb szükséglete vagy a sírása, amivel azokat jelzi. Bosszantó lesz öltöztetni, vetkőztetni, pelenkázni, etetni, ahogyan a fejlődését kísérni is. Könnyen válthat ki kétségbeesést egy életkori sajátosság (pl.: fogzás) vagy egyszerűen csak a másnap gondolata.

Csalódás - Ami emögött van az az elveszettség és a bizonytalanság érzése.

Elveszett abban az élethelyzetben, amire úgy készült, amit úgy várt. Túl sok a mindennapokban a lemondás, az ismeretlen és a kiszámíthatatlan.

Olyan kérdések cikáznak ilyenkor egy anyuka fejében, mint hogy: “Hogyan oldjam meg?”; “Képes vagyok rá?”; “Mit csináljak a férjem/anyósom/anyám/barátnőm nélkül?”. Ezek jelezhetik, hogy olyan belső bizonytalanságot él meg, ami gátolja őt a mindennapi jelenlétben.

Bizonytalan a saját érzéseitől és nincs kihez fordulnia velük. Állandó önhibáztatást és bűntudatot érez, amiről nem tud kivel beszélni. Rutintalannak érzi magát, amitől nemcsak a tér, hanem a gondolkodása is beszűkül. Ebből pedig nagyon nehéz egyedül kitörni.

Talán ijesztő lehet neked ezt olvasni, de egyáltalán nem az a célom, hogy rád hozzam a frászt. Persze ez most általánosításnak és kicsit talán szélsőségesnek is tűnhet, de ez egy történetmassza az elmúlt éveim tapasztalatából. Egy folyamat, amit jó, ha megismersz, hiszen nem véletlenül vagy itt. 🙂

Evezzünk egy kicsit vidámabb vizekre és induljunk el a megoldás felé!

Hogyan lehet hatásod a krízisek kezelésére?

Azt is mondhatnám, hogy az, hogy hogyan reagálsz egy krízisre, csak rajtad múlik.

A gyerekkorodon, a szüleiden, a korábbi társas kapcsolataidon, az élményeiden. Vagyis a szocializációdon. Hogy mit láttál és hogy mit tapasztaltál addig. Milyen megküzdési módokat ismertél meg vagy sajátítottál el. Milyen hiedelmek mozgatnak téged, hogy mennyire vagy lelkileg rugalmas.

Mielőtt teljesen kiakadnál rám (ezen a ponton jogosan), sietve hozzáfűzöm, hogy ezekre aligha volt hatásod… Szóval látszólag rajtad múlik, de közelebbről megvizsgálva, azért kérdéses a kizárólagos felelősséged. 🙂

Akkor min múlik valójában?

Elcsépelt dolog, de az önismereten.

Van egy pszichológiai kifejezés azokra a viselkedési formákra, amiket mi a saját működésünkben nem látunk. Ez a vakfolt.

Olyan, mintha lenne egy 2500 darabos kirakósod, amiből csak 500-at tudsz felhasználni, mert a többi le van fordítva és sehogy sem tudod felvenni. A borítóján ott van az egész kép, de akárhogy erőlködsz, mégsem tudod kirakni.

Az önismereti munka abban segít, hogy minél kevesebb vakfoltod legyen és tisztábban lásd a képet, azaz magad. A te felelősséged abban van, hogy nyitott vagy-e az önreflexióra. Amíg nem mélyíted el ezt a tudásod, addig csak részleteiben látod majd a képet.

A valódi önismeret magabiztosságot ad, hiszen nem fél megmutatni az értékeidet és az erősségeidet sem. Tehát, amikor jön egy krízis, mégha fel is borítja a világodat és a lelki egyensúlyodat, legbelül tudni fogod, hogy ki fogsz belőle jönni. Reményt és jövőképet ad.

Ez pedig elvezet azokhoz az erőforrásokhoz, amikre a válsághelyzetben szükséged van. Tanulhatsz stresszkezelést, érzelemszabályozást, fejlődhetsz egyénileg vagy csoportban, személyesen vagy online és még egy szakembert is felkereshetsz.

A lényeg, hogy önismeret nélkül nem lehet lelki válságot kezelni.

Ha most arra gondolsz, hogy se erőd, se időd nincs egy több hónapos önfejlesztésre, megértem… Egy krízisben ezt nem is lehet elvárni. De szeretném, ha jobban éreznéd magad és látnád, hogy már egy célzott alkalom is hatalmas megkönnyebbülést hozhat neked.

Az AnyaKrízis Coaching üléseken úgy tapasztalom, hogy már egy beszélgetés is csökkent a lelki terheken. Kiutat mutat a reménytelenségből és sorsközösség élményt ad az anyukák számára, amitől felszabadultabban, motiváltabban és energikusabban tudnak szembenézni a kihívásokkal.

Amit érdemes ebből az írásból magaddal vinni…

Ismerd fel, hogy krízisben vagy-e!

Nézd át ezt a listát és gondold végig, hogy a felsoroltak mennyire jellemzőek rád. Jelzés értékű lehet, ha úgy érzed, hogy valami nem stimmel az érzéseiddel.

kimerült vagy, de nem a megszokott módon
fojtogatóak a mindennapjaid
szégyelled magad az érzéseidért
állandó bűntudatod van
nehezen tudod magad aktivitásra bírni
lehangol a másnap gondolata
borús hangulat jellemez
eszköztelennek érzed magad
megbénít a felelősség érzése
pattanásig feszült vagy, sokszor ok nélkül is
magányosnak érzed magad
alkalmatlannak érzed magad az anyaságra
görcsösen igényled mások jelenlétét
nagyon szélsőséges érzéseid vannak
félsz egyedül maradni a babáddal

Így tegyél, hogy jobban legyél!

Ha a listában felsoroltak jellemzően leírják azt az állapotot, amiben vagy, akkor mindenképpen keress fel szakembert! Addig is próbálj meg minél több mindent megtenni azért, hogy a közérzeted javuljon.

próbáld meg megnevezni a krízis forrását
ne fojtsd el az érzéseidet
oszd meg a környezeteddel, hogy mi zajlik benned
beszélj a szükségleteidről
kérj segítséget a mindennapokhoz
tölts több időt a szabadban
foglald le magad olyan tevékenységgel, ami örömet okoz neked
keress fel szakembert (kezdheted a háziorvosoddal is)

Így leszel tartósan jól!

A kríziskezelés leghatékonyabb módja, ha felkeresel egy mentálhigiénés szakembert vagy pszichológust. Mindeketten diplomával és megfelelő tudással rendelkeznek, ha pedig bármelyikük tudását meghaladná az eseted, akkor tovább irányítanak másik segítő szakemberhez.

Az elsődleges cél mindenképpen a krízisállapot feloldása lesz, de hosszú távon javasolt lehet egy mélyebb önismereti munka elkezdése is.

Ne feledd, az igazi önismeret esernyőként véd majd egy következő krízishelyzetben. Nem ígérem, hogy nem leszel vizes, de elázni már nem fogsz. 🙂

A Krízis és anyaság – Így derítsd ki, hogy krízisben vagy-e anyaként! bejegyzés először Anyák Egycsónakban - Mentálhigiénés támogatás anyáknak-én jelent meg.