Olvasási idő: 8 perc
Erről olvashatsz ebben a blogban
Képzeld el, hogy a lelked egy gondosan ápolt kert, tele virágokkal és zöldellő fákkal. Színes, zegzugos, puha és csalogató a döngicsélő méhek, a színes pillangók vagy a vidáman csiripelő madarak számára is.
Ez a burjánzó kert minden érzékszervedre hat a fülcimpádtól egészen a talpadig, ettől pedig körbeleng az elégedettség érzése.
Vajon akkor is ilyen lenne a kerted, ha nem törődnél vele? Valószínűleg nem.
Ahogy a kertet rendszeresen öntözni, gyomlálni és táplálni kell, úgy a mentális egészséged is törődést és figyelmet igényel.
Könnyen meglehet, hogy mióta anyuka lettél a belső kerted kicsit elhanyagoltad. Érezheted, hogy kevésbé színes, puha és csalogató, mert az utóbbi időben kevesebb energiád maradt magadra…
Előfordulhat az is, hogy egy ideje már nem érzel elégedettséget, amikor magadra és az anyai minőségedre gondolsz. 😔
Szeretnék neked segíteni a negatív érzéseid feloldásában, ezért ebben a cikkben arról fogok írni, hogyan ápolhatod a lelked kertjét és mit tehetsz a mentális jóllétedért.
A mentális egészség kialakítása sokkal fontosabb, mint hinnéd…
Biztosan Te is megfigyelted már magadon, hogy zavartalan lelki állapotban sokkal könnyebben birkózol meg a mindennapi kihívásokkal. Ilyenkor kevésbé frusztrál, ha kiborul a kakaó, sok a nyafogás vagy húzza az időt a gyereked.
A nehézségek ellenére is rugalmas, kreatív és jól terhelhető vagy és bár észreveszed a próbatételeket, mégis a derűlátás jellemzi a megküzdésed.
Ez azért van, mert mentálisan rendben vagy, vagyis ép a lelki egészséged. 🙂
Ezzel a néhány ismerős helyzettel csak azt szerettem volna érzékeltetni veled, hogy a mentális egészség elengedhetetlen a kiegyensúlyozott mindennapokhoz, a pozitív önértékeléshez és a belső harmónia megéléséhez.
Hatással van arra, hogyan tekintesz magadra és mit közvetítesz a családod és a környezeted felé.
Ebben az állapotban egyensúlyban vagy önmagaddal, az elveiddel és az értékeiddel, ezért kiszámítható a jelenléted. Éppen ezért fontos tudatosítani magadban, hogy a mentális egészség tulajdonképpen a jó élet alapja.
Erre pedig akárhogy is nézem, érdemes energiát szánni. 🙂
Hiszen mi történik akkor, ha megborul az egyensúly?
Mivel mind emberek vagyunk, bármikor előfordulhat, hogy felborul a belső egyensúlyunk és sérül a mentális egészségünk. Elég hozzá egy tartósan fennálló munkahelyi konfliktus, párkapcsolati krízis vagy egy elhúzódó családi nézeteltérés.
Éppen ezért nehéz felismerni is, mert teljesen hétköznapi élethelyzeteken keresztül jelenik meg. Így aztán nincs is könnyű dolgod, ha nyakon akarod csípni.
Ez pedig az anyukák esetében is igaz…
A gyerekeimmel ritkán jártam játszótérre vagy gyerekes-anyukás foglalkozásokra (ami irónikus, mert én viszont nagyon sokat tartottam).
Akik jártak nálam foglalkozáson vagy egyéni ülésen, már ismerik a szellemiségemet. Számomra az anyaság sokkal több, mint egy szerep. Úgy gondolok rá, mint egy lehetőségre. Lehetőség arra, hogy összekapcsolódj a legmélyebb önmagaddal.
Lehetőség az önreflexióra.
A saját anyaságomban is ennek megélésére törekszem, éppen ezért viselem nagyon nehezen például az agresszív szülői jelenlétet és a kiabálást (hogy tovább ne is menjek).
A játszóterek viszont hemzsegtek a túlfeszült, stresszes anyukáktól. Fülsértő hangszínen üvöltve, a gyerekeket olykor megrángatva és totálisan megszégyenítve próbálták “beléjük nevelni” az osztozkodás eszméjét vagy a verekedés helytelenségét (micsoda paradoxon…).
Ezekben a helyzetekben tapintható volt az a kimért feszültség, ami ezekben az anyukákban folyamatosan dolgozott.
És bár értettem, hogy mi áll ennek a hátterében, szépen lassan leszoktunk ezekről a programokról.
A jelenség viszont nem hagyott nyugodni, hiszen ezek az élmények és megfigyelések is szerepet játszottak abban, hogy elkezdtem az anyukák mentális támogatásával mélyebben foglalkozni. 🙂
Nem találtam fel a spanyolviaszt, de azért vannak felismeréseim…
Gondolom semmi újat nem mondok neked azzal, hogy az anyaság rengeteg mentális kihívással jár együtt.
Ehhez talán Te is tudsz kapcsolódni, mindegy, hogy éppen hány hónapos vagy éves kisgyereked van. 🙂
A leggyakoribb stresszfaktorok, amikkel az elmúlt években találkoztam az alapvető szükségletektől egészen a magasabb szinten lévő igényekig terjedtek.
A teljesség igénye nélkül: Te is megélhettél már magányt, félelmet, rossz esetben szorongást, kétséget és bizonytalanságot, monotonitást, állandó készen- és jelenlétet, bénító felelősséget.
Megküzdöttél, vagy éppen még küzdesz vélt és valós elvárásokkal, hektikus napirenddel vagy az egyéni szükségleteid háttérbeszorításával és azok negatív hatásaival.
Nehézséget jelenthet számodra megtalálni önmagadat az új szerepben és ugyanilyen kihívásokkal teli lehet újrahangolni a párkapcsolatodat is.
Remélem egyetértünk abban, hogy ezek mindegyike már önmagukban is óriási mentális terhet jelentenek.
De van valami, ami tovább bonyolítja a helyzetet…
Az az érdekessége ezeknek a terheknek, hogy nem önmagukban jelentkeznek.
Mondok egy példát. Ha csak az lenne a gond, hogy minden nap szükséged lenne 1 órára, amit magadra fordíthatnál, már javulna is a mentális állapotod. Hiszen bátran jelezhetnéd a környezeted felé, hogy megterhelőek a napjaid és szeretnél egy szusszanásnyi időt.
De van valami, ami gátat szab annak, hogy kifejezd az anyasághoz kapcsolódó negatív érzéseidet vagy éppen a szükségleteidet.
Ez pedig a tökéletesség eszméje.
A nehéz érzések és más anyasággal járó terhek mellett, automatikusan megjelenik ez az idea, ami csak és kizárólag az anyaságot érinti.
Neked is ismerős?
Ez az az anyakép, amiben bár lehet kicsit mélabúsnak lenni, de szomorkodást már nem engedélyez. Állandó odaadást, repkedést vár el, még akkor is, ha erre az őseink sem voltak képesek.
Ha valaki mégis felvállalná a benne zajló érzéseket, azt hálátlansággal jellemzi és különböző degradáló ítélkezésekkel címkézi (pl.: “milyen anya az ilyen?”).
Még mindig túl sok a korlátozás és az elvárás az anyaság körül…
Mert a tökéletesség eszméje tabusít minden nehéz érzést, amit az anyaság előhozhat belőled, belőlem, bárkiből.
Magadra hagy a kihívásaiddal és a nehézségeiddel, fojtogatóvá teszi a mindennapokat. Állandó feszülést idéz elő és megfelelésbe kényszerít. Kihat az anyai jelenlétedre, az önbizalmadra, az identitásodra.
Egyenes úton vezet el a lelki egészség kibillenéséhez, vagyis a mentális egészséged sérüléséhez.
Ebben az állapotban már nem vagy egyensúlyban önmagaddal, az elveiddel és az értékeiddel, ezért a jelenléted sem kiszámítható.
Innen nézve pedig nem is akkora csoda, ha a korábban említett játszótéri anyuka nem tud mást, mint kiabálni a gyerekével. Hiszen szeretne szabadulni a benne folyamatosan dolgozó frusztrációtól, ennek pedig jobb megoldás híján, így ad teret.
Az anyai minőség megváltozik és olyanná válik, akár a vulkán, amiből időnként felszínre tör a pusztító láva.
Nincs anya, aki vulkán akarna lenni…
Évek óta dolgozom anyákkal, sőt én is az vagyok. Teljesen biztos vagyok abban, hogy senki sem akar ilyen anyává válni.
Mégis előfordul.
Nemcsak a külső megfigyeléseimből, hanem a saját tapasztalataimból is tudom, hogy milyen könnyű megborulni és elveszíteni az egyensúlyt.
És itt kezdődik az én munkám…
Azzal, hogy a mentális egészséggel csak szőrmentén foglalkozik a közbeszéd, könnyen érintetté válhat bárki. Még Te is, aki itt vagy. 🙂
Eluralkodhat rajtad a feszültség és tartóssá válhat a stressz- vagy a szorongásérzet, a mindennapjaid részévé válhatnak a hangulatingadozások, sőt még érzelmi instabilitás is jellemezhet. Jelentkezhetnek nálad önértékelési zavarok, kialakulhat szociális izoláció és alvászavar is.
Ezek mind olyan változások, amik befolyásolják az életminőségedet és nemcsak a teljesítményedet csökkentik, hanem az energiaszintedet is.
Az érzelmi kimerülés jeleit is észreveheted magadon. Ebben a lelkiállapotban pedig sokkal nehezebben kapcsolódsz a környezetedhez is.
Úgy is érezheted, hogy minden erőfeszítésed ellenére a napjaid csak a túlélésről szólnak. Tartósnak és állandósulónak érzel minden negatív helyzetet, amiben éppen benne vagy.
Ezek mindegyike annak a jele, hogy sérült a mentális egészséged.
Jó, van egy kis lelki egyensúlyvesztésem, de muszáj miatta segítséget is kérnem?
A legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy nem akkora ügy ez, hogy szakemberhez kelljen rohanni vele…
Tudom, tudom, segítséget kérni nem olyan egyszerű. Elismerem, hogy nehéz rátalálni a megfelelő segítői formára és a jó szakemberre is.
De a tartós egyensúlyvesztés olyan negatív hatással van az életedre, aminek nemcsak Te iszod a levét, hanem a környezeted is.
Hadd adjak Neked a segítségkéréshez egy másik nézőpontot.
A lelki egyensúlyvesztés nem jár éles fájdalommal, hasogató végtagokkal vagy görcsökkel. Így aztán komolyan venni is nehéz.
Ennek ellenére te is olvashattad, hogy a mentális egészségromlás milyen széleskörű pusztítást végez nemcsak a belső folyamatokban, hanem a külső, emberi kapcsolatokban is.
Az az anyuka, aki kimerült, akinek alvászavarai és önértékelési gondjai vannak, aki elveszettnek érzi magát és csak a kudarcaival foglalkozik, nem lesz jó társaság a gyereke számára sem.
Tetszik vagy sem, de ha a Te mentális egészséged nincs rendben, azt érezni fogja a család minden tagja. Ráül a légkörre és kiszámíthatatlanná teszi a mindennapokat.
Ezen a szinten már nem kell sok ahhoz sem, hogy a nevelési eszköztár része legyen a kiabálás, a fenyegetés vagy a megszégyenítés (hogy csak a leggyakrabban előfordulókat említsem).
Ha most magadra ismertél, akkor sincs semmi gond. Kérlek olvass tovább, hogy közelebb kerülhess önmagadhoz és a megoldáshoz.
Fontos hangsúlyozni, hogy amikor magadért teszel, a családodért is teszel
Azt mondtam korábban, hogy a mentális egyensúlyvesztést a hétköznapisága miatt nehéz észrevenni.
Az anyaság esetében viszont van valami, ami makacsul jelzi, ha a lelki egészséggel gondok vannak. Ez pedig a nevelésben és a szülő-gyerek kapcsolatban jelenik meg.
Testet ölthet a közös idő előli menekülésben, a gyerekkel töltött idő túlélésében, túl szigorú vagy túl megengedő (nemtörődöm) elvekben, elhanyagolásban.
De a legerőteljesebb megnyilvánulási formája a verbális abúzus, például a kiabálás. Az az anyuka, aki a hangjától vagy a fizikai erejétől várja a csodát, egyensúlyvesztett állapotban van.
Valószínűleg túl régóta ahhoz, hogy egyedül meg tudjon vele birkózni.
Ezért segítségre szorul.
Oké, most, hogy elolvastad ezt, talán magadra ismertél…
Mielőtt viszont elkezdenéd ostorozni magad, nézzük meg, hogy mit tehetsz azért, hogy jobban legyél és visszanyerd a lelki egészséged.
Az első és legfontosabb lépés, hogy tudatosítsd magadban, hogy nem vagy rossz ember.
Próbálj meg erre a jelenlegi állapotodra átmeneti helyzetként tekinteni, amit képes vagy kezelni. (Már csak azért is, mert ez tényleg így van. 🙂)
Ez a megközelítés kellő nyitottságot és lendületet ad ahhoz, hogy nekiállj egy mélyebb folyamatnak, amivel felgöngyölheted az elakadásodat és újrakeretezheted a mindennapjaidat.
Zárásként, mielőtt megismernéd a jeleket és a kezelési módokat…
Úgy gondolom, nem véletlenül olvastad végig ezt a cikket. Lehet, hogy csak infókat szerettél volna szerezni, de az is lehet, hogy megszólított a téma.
Ha olvasás közben olykor magadra ismertél, ha egy pillanatra is megfogalmazódott benned, hogy ez akár rólad is szólhatna, akkor sincs semmi baj. Az anyaság nehéz terep, néha megugorhatatlannak tűnő helyzetekkel.
Akárhogy is legyen, örülök, hogy itt vagy és foglalkozol vele! 🙂
De szeretnélek arra bátorítani, hogy ne állj meg a cikk elolvasásánál és merj segítséget kérni!
Az általam összeállított Harmónia Navigátor hasznos tanácsokat ad a jelekről és a kezelés módjairól!
A teljes gyógyuláshoz kérd mentálhigiénés szakember vagy pszichológus segítségét!
