Olvasási idő: 5 perc
Rengeteg párral dolgozom, akik napi szinten vitáznak az eltérő nevelési módszereik miatt. Ez sajnos általános jelenség. A párok nagy százaléka küzd és feszült, mert nem értenek egyet abban, hogyan neveljék a gyereküket.
Ennek nagyon egyszerű az oka:
Mindenki a saját elvei és tapasztalata alapján, a legjobb tudása szerint próbálja meg ellátni a gyerekét. Probléma és feszültség akkor van, ha ezek az elvek és tapasztalatok eltérnek egymástól és nem tudunk vagy akarunk nyitni a másik nézetei felé.
A jó hír, hogy ezek a viták lényegében 3 lépésben kezelhetőek.
Ugyanis 3 pillér határozza meg azt, hogy hogyan reagálunk a másik nevelési elveire:
1. pillér: Szocializáció – Vagyis, hogy mit tapasztaltál gyerekként és azt hogyan használod most?
Hogyan reagáltak a szüleid a gyermeki szükségleteidre? Milyen mintát láttál, éltél át és vettél át tőlük? Hogyan viszonyulsz ehhez ma, felnőttként? Elismered és követed a szüleid útmutatását, vagy kézzel-lábbal hadakozol ellenük?
Ami itt még felmerülhet, az a felnőttség kérdése. Sikerült-e jól leválnod a szüleidről és valóban felnőttként működsz-e? Mennyire stabil az önbizalmad, vállalod-e a felelősséget önmagadért és a döntéseidért?
2. pillér: Konszenzus – Azaz, közös nevezőn vagytok-e a pároddal?
Muszáj megvizsgálnod, hogy kialakult-e a párod és közted egy konszenzus a különböző elvekkel kapcsolatban. Meghatároztátok-e a család alapértékeit, akár közvetett módon? Például fontos-e, hogy asztalnál, közösen étkezzetek? Ha szeretnéd esténként körbeülni az asztalt, nem elég vitatkozni róla a jövet-menet majszoló gyerekkel. Változtatni csak akkor tudsz a helyzeten, ha elmondod a párodnak, hogy neked fontos lenne a nyugodt, közös étkezés. Máris lesz egy közös alapérték, amit mindketten vita nélkül képviselhettek.
Érted-e a másikat, amikor mondjuk túlfélti a kicsit, tudsz-e támogatással és empátiával közeledni az álláspontja felé?
3. pillér: Motiváció – Vagyis miért mondok ellent a másiknak?
A pszichológia egyre többet tud azokról a szokásokról és hiedelmekről (maladaptív sémákról), amik negatív hatással vannak a jelenünkre. Mert akarjuk vagy sem, de a gyerekkor tapasztalatai és berögződései elkísérnek minket és folyamatosan felbukkanak, sokszor egészen váratlan, hétköznapinak tűnő helyzetekben. Ezek a korai és sokszor ésszerűtlen tapasztalatok benne vannak a legártatlanabb szülői reakcióinkban is. Érdemes és érdekes lehet megnézni, hogy te milyen sémákkal dolgozol a párkapcsolatodban.
Az első lépés, amit tehetsz, hogy ezt a három pillért körüljárod.
Közel sem biztos, hogy ebben a sorrendben követik majd egymást a pillérek. A lényeg, hogy mindegyik pillérrel foglalkozz, mert akkor fog a köztetek lévő feszültség hosszú távon oldódni.
A gyermekvállalás alapvetően egy krízis. Nemcsak egyéni, hanem párkapcsolati szinten is. A gond az, ha nem a megoldást keressük, hanem belemenekülünk játszmákba, amik sokszor a nevelési különbségek köré szerveződnek.
A párkapcsolatban megélt szerepünk előbb létezett, mint a szülői szerepünk, ezért nagyon fontos visszatalálni egymáshoz. Csak így tud a családi életünk szereteten, megértésen alapulni és stabil hátteret adni a gyermekünknek is.
Amikor feloldjátok a nevelésből fakadó konfliktusokat:
– stabilabbak lesztek érzelmileg,
– közelebb kerültök egymáshoz,
– egységgé kovácsolódtok, és
– kiegyensúlyozottabbak lesznek a mindennapok.
Eltűnnek az e köré font párkapcsolati játszmák, lehetőség nyílik az őszinte kommunikációra.
“De mit csináljak, ha mégis direkt ellentmond?”
“Miért nekem kell állandóan figyelni ezekre, néha figyelhetne ő is.”
“Legutóbb is megpróbáltam én az okosabb lenni, de… Csak azért is mást csinált.”
“Értem én, hogy rossz volt a gyerekkora, de mihez kezdjek ezzel most?”
Ezek gyakori és érthető frusztrációból fakadó kérdések.
Most elmondok egy történetet, ami szerintem nagyon jól megmutatja, hogyan befolyásolhat bárkit a jelenben a gyerekkori minta és a közös nevező hiánya.
Korábbi üléseken mesélte egy anyuka, hogy egyik reggel a férje magától felkelt a korán ébredő gyerekükhöz, hogy ő még tudjon aludni. Kiment a konyhába reggelit készíteni, közben szórakoztatta a kicsit is. Az anyuka a hálóban hallotta, ahogy a férje szerinte céltalanul matat a pulton. Erre ő duzzogva kikelt az ágyból és kiment, hogy a kezébe adja, amit szerinte a férje keresett. A jó tányért, a jó poharat, mert szerinte a kicsi csak abból eszik.
A férj ott állt hajnalban, letörve, megsemmisülve, mert esélyt sem kapott arra, hogy önálló döntést hozhasson. Szó szerint kivették a kezéből a lehetőséget, ami értelemszerűen egész napra konfliktust szült.
Utólag mindig okosabb az ember, de azért jobban átgondolva: A kicsinek tök mindegy lett volna, hogy miből kap enni és inni, viszont megélhette volna a biztonságot az apukája mellett is. Apuka meg átélhetett volna némi sikerélményt apaként, férjként, férfiként. Az anyuka pihenhetett volna, ő mégis úgy érezte, hogy néküle szétcsúszik az egész…
Ez a történet jól példázza, hogy hogyan fosztjuk meg egymást attól, amire a másiknak igazán szüksége lenne. Ebben a sztoriban benne van a gyerekkori minta, a konszenzus hiánya és az elmaszatolt motiváció is.
Mit tehetsz, hogy könnyebben, gyorsabban felold ezt a konfliktust:
Ahogy látod, ezek a viták benne vannak a hétköznapokban. Amit tehetsz, hogy megpróbálod még azelőtt felismerni őket, hogy félrevinnék a napodat. Ha szeretnéd te is beazonosítani, hogy nálatok mi okozza a legnagyobb konfliktusokat, bátran keress fel szakembert. Az eltérő nevelési módszerekből fakadó konfliktusok feloldása, ahogyan a kialakulása is, egy folyamat. A coaching pedig tökéletes segítség az önismereted fejlesztésére és a párkapcsolatod felfrissítésére is.
Megoldás javaslat:
Hogyan indulhatsz el a változás útján?
1. Felismerés: Vedd észre, hogy ott a probléma és hogy ebben ketten vagytok jelen, viszont te magadon tudsz dolgozni.
2. Megértés: próbáld meg megérteni hogyan működsz. Ebben sokat segít, ha egy szituációban tudatosan jelen vagy és megfigyeled magad, mi zajlik benned a vita közben. Ebben segíthet, ha a fenti 3 pillért elkezded átgondolni.
3. Újrakeretezés: Meg kell tanulnod azokat a önnyugtató, önerősítő és kommunikációs technikákat, amikkel kiegyensúlyozottabban éled meg és magabiztosabban kezeled ezeket a szituációkat.
